Az elektromos autóipar már túlmutat az 1 MW-on. A megawattos töltés ma van; 3 MW és 5 MW van az elektromos teherautók, repülőgépek és építőipari berendezések rajztábláján. Ezeken a teljesítményszinteken a hulladékhő lineárisan skálázódik – egy 5 MW-os töltő ötször akkora hőterhelést termel, mint a mai egységek. A folyékony hűtőrendszereknek magasabb nyomáson, magasabb hőmérsékleten és agresszívebb dielektromos hűtőközegekkel kell működniük. A nagynyomású, rozsdamentes acélból készült tágulási tartály közel sem tekinthető kiforrott árucikknek, hanem az innováció kritikus szűk keresztmetszetévé válik.
Három trend fogja átformálni a tágulási tartály szerepét:
1. Nyomáskezelés 20 bar felett – A jövőbeni rendszerek nyomás alatti hűtést (25–30 bar-ig) alkalmazhatnak a víz-glikol keverékek forráspontjának emelésére, megakadályozva ezzel a helyi forrást. A tágulási tartályoknak vastagabb rozsdamentes acél falakra, de intelligensebb belső kialakításokra is szükségük lesz – például kettős-kamrás vagy dugattyús- típusú elválasztókra –, hogy a fém fáradása nélkül kezeljék az extrém térfogatváltozásokat. A végeselemes elemzés standard lesz a tartálytervezésben.
2. Dielektromos hűtőfolyadékok – A feszültség alatt álló elektronikus alkatrészek (például gyűjtősínek és csatlakozók) közvetlen hűtése érdekében a következő-generációs töltők nem-vezető folyadékokra váltanak. Ezek némelyike szintetikus észter vagy fluorozott folyadék, amelyek különböző tágulási együtthatókkal rendelkeznek, és lebonthatják az elasztomereket. A rozsdamentes acél, mivel kémiailag inert, továbbra is az egyetlen kompatibilis anyag. A tartály belső részeit (például az úszószelepeket vagy terelőlemezeket) azonban újra kell tervezni, hogy elkerüljük a galván- vagy kémiai reakciókat.
3. Kompakt, moduláris állomástervek – Az ingatlan drága. A jövőbeni töltőközpontok a tartályokat, szivattyúkat és hőcserélőket szűk szekrényekbe helyezik majd egymásra. Ez azt jelenti, hogy a tágulási tartályoknak kisebbnek, de nagyobb térfogatúnak kell lenniük. Várhatóan "tartály nélküli" integrált kialakítások is megjelennek – ahol a tágulási funkció a hűtőbe vagy az elosztóba van beépítve egy rozsdamentes acél harmonikapatron segítségével. Ennek ellenére az anyag rozsdamentes acél marad, mert semmi más nem tudja kezelni a nyomásciklusokat magas hőmérsékleten.
Ezen túlmenően a tágulási tartályok előrejelző karbantartására is sor kerül. A beépített nyomásátalakítók és akusztikus emissziós érzékelők figyelik a tartály szerkezeti állapotát, és a meghibásodás előtt észlelik a mikro-repedéseket vagy a membrán kopását. A rozsdamentes acél feszültséghullámokra adott következetes reakciója ideálissá teszi az ilyen érzékeléshez.
Összefoglalva, a tágulási tartály nem a régi hidronika maradványa. Ez egy fejlődő, küldetés{1}}kritikus komponens, amely lehetővé teszi a következő ugrást a töltési teljesítményben. A rozsdamentes acél tartálytechnológia fejlődése nélkül az 5 MW-os töltés csak álom marad – szó szerint. Az ultragyors elektromos autók tankolásának jövője ezen a kicsi, hangtalan hengeren nyugszik.
